„Amikor először megkerestem Krisztát egy akkori kolleganőm ajánlására, rettentően boldogtalan voltam. Tudtam, hogy fiatal vagyok és előttem az élet, viszont úgy éreztem, hogy folyamatosan zárt ajtókba ütközöm. Sokszor voltak olyan gondolataim, mintha egy akváriumban ülnék és onnan figyelném a saját életem eseményeit.
Nem éreztem úgy, hogy az én kezemben lenne az irányítás, csak mentem egy úton, amiről azt gondoltam, hogy az a szociálisan elfogadott választás. Változásra vágytam, de fogalmam sem volt, hogy hogyan is kezdhetném újra, merre kellene mennem. Párkapcsolatban voltam akkoriban, de egyáltalán nem tett boldoggá és emiatt szörnyen éreztem magam, mert egy jó emberről van szó.
Egy jó emberről, aki viszont nem illett hozzám és nem éreztem jól magam mellette. Tulajdonképpen erről abszolút nem ő tehetett. Általánosságban nem éreztem jól magam. Elveszett voltam, szomorú, bizonytalan, dühös és meggyötört.
Tudom, hogy ezek nagy szavak egy huszonévestől, de ez az igazság. Krisztával online kezdtünk el beszélgetni és mindössze néhány alkalommal találkoztunk személyesen, de már az első alkalomtól kezdve azt éreztem, hogy ő megért engem. Valahányszor beszéltünk, úgy éreztem, hogy ő nem annak a keserves nőnek lát, akinek én érzem magam, hanem ő igenis látja a bennem lappangó erőt és kitartást.
Volt mikor hetente és volt amikor ritkábban dolgoztunk közösen. Ha mindketten úgy érezzük, hogy szükségem van rá, akkor gyakrabban beszélünk, de ha nem is beszélünk rendszeresen, valahogy mindig érzem, hogy Kriszta mindig itt van, hogy segítsen és támogasson. Ahogy ma a telefonomon kutakodtam, megtaláltam egy korábbi beszélgetésünket Krisztával, ahol a céljaimról beszéltünk.
Egy toxikus munkahelyem volt akkoriban és egy szintén nem egészséges (újabb) párkapcsolatom. A beszélgetés során Krisztával együtt összeszedtünk dolgokat, amiket ebben az évben el szeretnék érni. Ezek közül a legfontosabb a munkahelyváltás és az utazás volt. Ezeket a sorokat most Olaszországból írom, ahol egy hónapig önkénteskedem. Van új munkelyem, ahol azt csinálok, amit szeretek: utazásokat szervezek és magam is utazok. Bár nem gondolom azt, hogy célba értem, de hosszú idő óta először azt érzem, hogy tartok valahová és jól érzem magam a bőrömben.
És mindamellett, hogy mérhetetlenül hálás vagyok Krisztának, önmagamra ugyanannyira büszke vagyok. És ez nagyon jó érzés
„